Rákoskeresztúri temető Kőbányán
Velünk szemben, a kerítés túloldalán felsejlik Európa egyik legnagyobb temetője, az Új Köztemető. Rákoskeresztúri sírkertnek is hívják, de te, aki már átkeltél a kőbányai Határ-erdő dzsungelén, tudod, hogy a temető valójában Kőbányán van. A névadó Keresztúri-dűlő régen is Kőbányához (majd Budapesthez) tartozott. De akkor miért hívták Keresztúri-dűlőnek? Biztosat nem tudunk, de valószínűleg azért, mert a földet a keresztúriak használták. Podmanicky báróról feljegyezték, hogy 1831-től nemcsak pesti, de keresztúri marháit is a mai temető helyére tereltette, sőt jobbágyainak is megengedte, hogy a Keresztúri-dűlőn legeltessenek. A temetőt a főváros 1886-ban nyitotta meg, később még négyszer bővítették, területe ma több mint 2 km².
Óriási zöld birodalom
A négyzetes parcellákból és átlós irányú utakból álló mértani szerkezetet már 1903-ban kialakították, de a parcellák egy részébe máig nem kerültek sírok. A temető más részein azért nem jár senki, mert a száz évvel ezelőtti sírokat már nagyon ritkán keresik fel. Így aztán érthető, hogy erdei állatok otthon érzik magukat a temetőben. Juracsek Ferenc erdész, aki évtizedek óta a temető kerítése mellett álló erdészházban lakik, nem is csodálkozik azon, hogy bent a temetőben 50 fős őzállomány él. Szegény gyászoló nénik viszont meglepődnek, mikor alighogy elhagyják a sírt, feltűnik egy őz, és lelegeli a vázában hagyott virágot. Na, azért nem mindig zajlik éles küzdelem, a temetőben általában békésen élnek egymás mellett emberek és állatok. A kerületvezető erdésszel készített interjú rövid részletét itt hallhatod.
Mint a mesében: rókák, nyulak és hollók
A nagyobb emlősök közül gyakran látni rókákat, épp csak egy kicsit húzódnak félre, ha embert látnak. Az tévhit, hogy amelyik róka „szelíd”, az veszett. Valójában a veszettségtől mostanában már nem kell félni, évente kétszer immunizálják őket. Lassan hozzászokhatunk, hogy a rókák városi állatokká válnak, vonzza őket a táplálékbőség. Kíváncsiak, de ha egészségesek, megérinteni nem hagyják magukat, te se törekedj erre! A temetőben gyakran szaladgálnak mezei nyulak is. A kísérteties hangulatot este a denevérek biztosítják. És természetesen itt vannak a madarak, nekik aztán a kerítés semmiféle akadályt nem jelent. A baglyok napközben keveset mozognak, viszont fényes nappal jól látható és hallható a legnagyobb európai varjúféle, a holló. Néhány évtizede boldog volt az a madarász, aki a Pilisben vagy a Börzsönyben meghallotta a hollók korrogó hangját, most meg itt röpködnek a temető fölött. Olyannyira, hogy fészket is raktak, egy hollópár a közelmúltban három fiókát sikeresen felnevelt.
Élet a halál után
Ez a címe annak a szép könyvnek, amelyet Molnár V. Attila és Löki Viktor debreceni botanikusok 2019 tavaszán jelentettek meg. Azt vizsgálták, hogy mennyire gazdag a temetők növényvilága. Ha belegondolunk, nem meglepő, hogy az igazán nagy értékek nem az Új Köztemetőben és a többi nagyvárosi sírkertben, hanem a falusi temetőkben vannak. Például a Tiszántúlon, ahol az elmúlt évszázadokban a termékeny talajokat felszántották, csak a földsáncokon, kunhalmokon és a temetőkben maradt meg hírmondónak az eredeti növénytársulások néhány faja. A debreceni kutatók hatalmas munkát végeztek. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy tudományos szempontból mennyire fontos helyszínekre bukkantak, a Kárpát-medencében több mint ezer temetőt megvizsgáltak, majd a hozzájuk csatlakozó kutatókkal 17 országban 2800 temető természeti értékeit mérték fel. A helyszínek között fontos szerepet játszott Törökország és Azerbajdzsán is. Csak a Kárpát-medencében több mint 100 védett növényfajt találtak. Nagyon sok orchideafélére bukkantak, de az erdélyi temetőkben a fokozottan védett magyar nőszirom is sokfelé előfordul.
Vissza a “Séta a Keresztúri-erdőben” kezdőoldalára
