A tanösvény tábláin tegeződni fogunk Önnel. Kérjük, ha Ön 87 éves, ne vegye ezt udvariatlanságnak, tegeződve is a legnagyobb tisztelettel fordulunk Önhöz. Az ok egyszerű: a természetjárók, természetvédők, erdészek egymás közt tegeződni szoktak, akkor is, ha már elmúltak húszévesek. Köszönjük megértésedet.
5 kilométer hosszú, 15 állomásból álló tanösvény végigjárására hívunk. Minden tábla jobb oldalán megtalálod a tanösvény térképét, láthatod, hogy hol tartasz, és hogy jutsz el a következő állomásig. A tájékozódást az erdőben jelzések segítik, mindig a zöld tölgylevelet kövesd, egészen a katonasírnál lévő 15. pontig! A Helikopter lakópark szélén buszra szállhatsz, vagy a tölgyleveleket tovább követve visszasétálhatsz ide, a startponthoz.
Ahogy látod, a széles sétaúton Pestszentlőrinc felé indulunk, aztán a tisztás után az első nagyobb keresztúton jobbra fordulunk. Nem lehet eltéveszteni. Csak a 4. pontnál kell figyelned, hogy – ahogy a térképen a nyíl is jelöli – az 5. pont felé indulj.
Az Alföld nem a nagy erdőiről híres
A hurkot megtéve visszatérsz a széles útra (Régivám utca), és hamarosan a 7. ponthoz érsz. Na ez az, amiről egy fényképet is érdemes megnézned. Íme!
A 7. ponton ahhoz hasonló táj fogad, mint valamikor régen a honfoglaló magyarokat. Legalábbis ahogy azt a történészek és biológusok ma gondolják. Ezen a környéken – és az Alföld többi száraz területén – régen is csak kisebb-nagyobb erdőfoltok lehettek. Ezt a tájat nevezik nehezen kiejthető néven erdőssztyeppnek, egyszerűbben erdőspusztának.
Erdőcskénk nincsen
1767-ben, Mária Terézia idején az egész országban felmérték a községek anyagi helyzetét, a jobbágyok és a földesurak viszonyát. A keresztúri bírónak is 9 kérdésre kellett válaszolnia. A 3. kérdés így hangzott: Milyen közjavai, milyen hiányosságai vannak a helység területének? Sok érték felsorolása után két olyan mondat következik, amelyből megtudhatjuk, hogy mennyi erdő nőtt a környéken. Elég panaszosan hangzik: „Fogyatkozása határunknak az, hogy sovány, homokoss. És különös erdőcskénk (mellytül elégséges fütelékünk lehettne) nincsen.” Az 1800-as években, mikor az előttünk lévő terület már Podmaniczky János birtoka volt, Homoki-nagylegelőnek nevezték, többféle jószágot legeltettek rajta. Legfeljebb annyi fa lehetett rajta, amennyi ahhoz kellett, hogy hőségben az állatok a déli nap elől elrejtőzhessenek.
Erdősítések a 20. században
A mai erdőtömbből a temető kerítése mentén húzódó kőbányai Határ-erdőt a 19. század második felében telepítették. A következő jelentős erdőtelepítés 1930 körül történt, ekkor hozták létre Bélatelep szélén, vagyis az erdőtömb déli részén a Csemete-erdőt. Az összes többi erdőt az Állami Erdőgazdaság és utódai az elmúlt 70 évben, vagyis 1950 után hozták létre. Ha az 1941-ben készített katonai térképpel összehasonlítod a mai térképet, láthatod a különbséget. A legtöbb erdőt az 1950-es években telepítették, részben a világháború után letarolt erdők helyére, de új területekre is. Ma is él az a szóbeszéd, hogy a Keresztúri-erdőt és a 18. kerületi Péterhalmi-erdőt azért hozták létre, hogy az 1939-ben elhatározott és 1950-ben átadott Ferihegyi repülőtér közelében megakadályozzák a homokviharokat.
Buda és Pest erdei
A tanösvény nem arra való, hogy szegény turistákat számokkal fárasszuk. Néhány kevésbé ismert adatot most mégis le kell írnunk. A 19. század végén Budapest pesti oldalán alig százhektárnyi erdő volt, ma pedig 2700 hektár. Az 50-es évek után a második nagy erdősítési hullám 1976-ban kezdődött, ekkor indult Budapest Zöldövezeti Programterve. Pesten ma már majdnem annyi erdő van, mint Budán, de az arányok persze mások. Buda területének 16 %-át, Pestnek 7 %-át borítja erdő. Reméljük, egyre többen rájönnek, hogy a meglévő pesti erdők védelméért mindent meg kell tennünk!
