Téves csatatéren
Domonkos István vajdasági költő 1971-ben írt versében szerepel ez a szókapcsolat: téves csatatéren. Azóta a vajdasági irodalomban és közéletben ez a két szó összetartozik, nagyon sokszor idézték. A kisebbségi magyarok a 20. században újra és újra kétségbeesetten kérdezték: „Mi közünk nekünk ehhez a háborúhoz?” Nem csak a 2. világháborúban, de a 90-es évek elején, a szerb-horvát háború idején is sok magyar elmondta, sőt leírta, hogy nem akar téves csatatéren harcolni.
Keresztúri csatatér
Azt a kérdést is sokan felvetették, hogy van-e egyáltalán értelmes csatatér. Mindenesetre azt biztosan állíthatjuk, hogy 1944-ben a Homoki-nagylegelő, a későbbi Keresztúri-erdő a legtöbbek számára téves csatatér volt. A több mint tízezres lakosságú Rákoskeresztúron a különféle nemzetiségű, felekezetű, gazdasági és politikai helyzetű lakosság gondolkodásában nyilván voltak különbségek, de akkor már a többség nagyon várta a háború végét, és rettegett a rossz hírű orosz csapatok megérkezésétől. A besorozott magyar katonák közül sokan úgy érezték, hogy téves csatatéren harcolnak, ezért megszöktek, dezertáltak. Sok keresztúri baljós előérzete beigazolódott, a szovjet csapatok előrenyomulása nekik nem hozott felszabadulást. Még véget sem ért a háború, mikor 1945 januárjában a településről 170 német származású embert hurcoltak el a Szovjetúnióba málenkij robotra. Sokan nem tértek haza. Ők is a háború áldozatai voltak, évekkel a harcok után.
Hősi halottak
Ahogy a környékbeli harcok történetét feldolgozó hadtörténész, Dr. Számvéber Norbert elmondta, a hősi halott kifejezés a katonai szóhasználatban nem erkölcsi kategória, egyszerűen a fegyveres harcban vagy kötelességteljesítés közben életét vesztett katonát jelenti. Aki – tesszük hozzá mi, civilek – talán téves csatatéren harcolt. Juhász Gyula, a tragikusan magányos költő írt egy verset „Az ismeretlen katona” címmel. Hadd idézzük ennek utolsó versszakát:
Én nem ünneplem őt, a sírokon,
Melyek a földet dúsabban borítják,
Mint a vetés, nem taposok gazul,
Halálukért hirdetve új halált,
De vallom és hiszem, hogy szent az élet,
Szent, szent, százszor szent. Ámen.
Úgy legyen!
Ezzel az életigenléssel és a téves csatatér helyén növekvő Keresztúri-erdő élővilágának képeivel búcsúzunk a tanösvénytől.
Örülünk, hogy itt jártál!
Gyere máskor is! Észrevételeidet, javaslataidat írd meg a budapest@pprt.hu és az onkormanyzat@rakosmente.hu címre! Örömmel fogadjuk. Ha otthon szívesen felelevenítenéd a látottakat, keresd fel honlapunkat: www.parkerdo.hu/kereszturi-erdo
A tanösvény készítése 2019 nyarán lezárult, de a Keresztúri-erdővel kapcsolatos ismeretek gyarapodnak. Rákosmente Önkormányzata honlapjára feltölti az új információkat. Ezeket a QR-kód segítségével elérheted.
További jó kirándulásokat kíván a kerületben és a környező erdőkben a Pilisi Parkerdő és Rákosmente Önkormányzata.
A tanösvény tartalmát kidolgozták:
Ötletek és szöveg (kivéve hadtörténet): Gadó György Pál
Grafika: Katkó Blanka
Fotók: Vajda Bertalan (a képek többsége), Bajor Zoltán és Orbán Zoltán (madarak), Somay László (bogarak), Dr. Ilniczky Sándor (tőrösdarázs és diófacincér), Molnár V. Attila (régi temető).
Köszönet a szakértőknek:
Dr. Számvéber Norbert (hadtörténet), Dr. Patkó László (zoológia), Dr. Gálhidy László (erdőökológia), Juracsek Ferenc (erdőgazdálkodás), Dr. Ilniczky Sándor (rovartan), Ádám Ferenc (Rákosmente története), Halma Ágnes (Kőbánya története), Hegedűs Béla és Scultéty Márton (térképészet).
A jelzéseket a Zöld XVII Egyesület tagjai festették. Köszönjük.
Ha az eddigi útirányt folytatod, innen 70 métert kell sétálnod a Helikopter lakópark sarkán lévő buszmegállóig. Ha a tanösvény kezdőpontjánál lévő parkoló a célod, akkor továbbra is kövesd a zöld tölgyfaleveles jelzést. Alig több mint 300 métert kell megtenned. Jó pihenést!
