A gímszarvas hazánk és a Pilisi Parkerdő legnagyobb testű vadfaja, a kifejlett bikák testsúlya meghaladhatja a 200 kilogrammot is. A nőstény állatot tehénnek (ellés előtt ünőnek), míg kicsinyét borjúnak hívják. Agancsot csak a hímek, azaz a bikák viselnek, akik minden tél végén elhullajtják, majd tavasszal újranövesztik fejdíszüket, ami akár 8-10 kilogrammosra is megnőhet. Erdei élőhelyén a gímszarvas legfőbb táplálékát a leveles hajtások és ősszel a makk jelenti. Napi 8-10 órát táplálkozik, aminek felében kérődzik.
Szaporodási időszaka, a jellegzetes szarvasbőgés szeptemberben kezdődik. A bikák ilyenkor hangos bőgésükkel csalogatják magukhoz a teheneket, és ijesztik el vetélytársaikat, akikkel gyakran össze is csapnak. A Pilisi Parkerdő szakemberei minden évben vezetett túrákat szerveznek a szarvasbőgés iránt érdeklődők számára.
A gímszarvas borjak április-májusban 10 kilogramm körüli testtömeggel születnek. A szarvastehén jó anya, hosszan gondozza kicsinyét, akit 6-8 hónapon keresztül szoptat. A tehén és borja szagról ismerik fel egymást. Az ünők életük végéig anyjukkal maradnak, míg a bikaborjak egy-másfél év után önállósodnak.
A gímszarvas érzékeny állat, sokkal kevésbé alkalmazkodóképes, mint például a vaddisznó. A nagyfokú emberi zavarás miatt a 80-as években eltűnt a budapesti erdőkből, de a Budai-hegység fővárostól távolabb eső részein, a Pilisben, a Gödöllői-dombságban és a Gerecsében stabil az állománya.
Kirándulásokon gyakran találkozhatunk nyomaival a puha talajon vagy a hóban. Nyomképe 8-13 centiméteres, a bikáé nagyobb és erőteljesebb, mint a teheneké.
