A muflont a földközi-tengeri Korzika és Szardínia szigetéről telepítették be Közép-Európába (és így Magyarországra is) a 19. században. A mai Magyarország területére először 1901-ben, Füzérradványra telepítették, majd a második világháború előtti időszakban több vadaskertben is megjelent, ahonnan számos példány kivadult. Ma az ország középhegységi területein, jellemzően szigetszerű előfordulásban, de mindenütt találkozhatunk vele.
A hímeket kosnak, a nőstényeket fiatal korukban jerkének, majd ellés után juhnak nevezik. Kicsinye a bárány. Mint az elnevezések is utalnak rá, a muflon a juhfélékhez tartozik, ennek megfelelően nem csontból álló agancsot, hanem szaruból lévő szarvat visel, amit alakja miatt a szaknyelv „csigának” nevez.
A novemberben zajló párzási időszakban a kosok kemény, de nem életre-halálra szóló küzdelmet vívnak egymással, amely során 10-20 méter távolságból szarvukkal egymásnak rontanak. Szarvaik csattanása ilyenkor az őszi erdőben messzire hangzik. A bárányok március-május során jönnek világra, és néhány óra múlva már csatlakoznak is a nyájhoz, amiben a juhok és a fiatal állatok együtt mozognak.
Táplálékát zömében fűfélék alkotják, vagyis a muflon jellemzően legelő állat, de emellett fogyasztja fásszárú növények hajtását, rügyeit és terméseit is. Az erdei élőhelyeken, főleg a védett gyepekben, táplálkozásával és taposásával is jelentős problémát okozhat, ezért állományának szabályozása fontos vadgazdálkodási feladat.
5-6 cm hosszú nyoma a birkáéhoz hasonló, erősen aszimmetrikus, vagyis egyik körme rendszerint jóval hosszabb a másiknál.